| A „vélemény” címkével ellátott cikkek publicisztikák, azaz kizárólag a szerző véleményét tükrözik. |
…és bizony gyakran mondja, hogy „ülj le, egyes”, elég hozzá egy benézett kanyar vagy egy túl rövidre vett féktáv.
Vajon a balesetek hány százaléka lenne még elkerülhető? Időről időre felmerül bennem ez a kérdés, főleg akkor, amikor a rendőrség által rendszeresen közzétett statisztikákat böngészem. A válaszadással inkább meg sem próbálkozom, vannak erre hivatott, nálam sokkal felkészültebb szakemberek, akik persze többnyire ugyanúgy nem tudják, mint én. Azt viszont tudom, hogy a baleseti statisztikák sokat javultak a 20 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, sőt talán még azt is ki merném jelenteni, hogy az oly sokat emlegetett közlekedési kultúra is alakulóban van. Most inkább néhány egyszerű dologról ejtsünk szót, és beszéljünk olykor triviálisnak tűnő helyzetekről is. Igen, tudom, már annyiszor hallotta mindenki, de néha valahogy mégis úgy tűnik, mintha senki sem lenne tisztában a balesetek kiváltó okaival, baleset megelőzéssel és ehhez hasonló fogalmakkal.
„Én nem is ittam, csak az a pár konyakmeggy…”
Pedig hányszor látjuk a híradóban, olvassuk a neten: „ittasan vezetett”, „gyorsan hajtott”, és hányszor haladunk el éppen egy baleset helyszínén dolgozó rendőr, vagy valaki életéért küzdő mentős mellett. Egyáltalán megérint ez még valakit? Vagy csak kijelentjük, hogy „ez mekkora hülye volt, hogy tudta ezt ennyire benézni?” Mert velünk, ugye soha nem történhet semmi ilyesmi. Pedig néha bizony ott a hiba a rendszerben. Lehetünk vétlen áldozatai más ostobaságának, de lehet, hogy az a másik épp csak felkészületlen volt, nem volt gyengeelméjű, sem ittas , sem drogos, sőt, még másnapos sem, csak egyszerűen rossz döntést hozott a másodperc tört része alatt.
De vegyük csak sorra: ha valaki bármilyen kábító vagy bódító szer hatása alatt vezet, ugye nem is kérdés mennyivel nő az esélye annak, hogy balesetet okoz, de persze ez is – mint minden – számtalan tényezőtől függhet. „Biztos úr kérem, én nem is ittam, csak az a pár konyakmeggy” vagy éppen: „Valószínűleg a székelykáposzta erjedt meg a gyomromban, azt jelzi a szonda.” „Lecsúszott 2-3 sör a haverokkal, ettől még nem vagyok részeg.” Lehet, hogy nem, de az is lehet, hogy mégis, hiszen mindenkire máshogy hat az alkohol. Először csak bátrabb lesz, amit vélhetően nem is érzékel, de ennyi már pont elég lehet egy helytelenül megválasztott kanyarsebességhez. Aztán, ha a 2-3 sör mellé esetleg mást is fogyasztott, már betompul, de nyilván vezetni akar, hiszen csak a közelben lakik, addig biztos nem történhet semmi. A reakciói már köszönő viszonyban sincsenek azzal, ahogy egyébként józanul vezetne, de nem baj, majd lassan megy. Aztán ha balesetet okoz, és valaki súlyos sérüléseket szenved (értsd: 8 napon túl gyógyuló), akkor mindezt a sok baromságot, majd magyarázhatja a bíróságon. Olyan pedig sajnos mindig van, aki ettől még sokkal rosszabb állapotban hozza meg a döntést, hogy ő bizony vezetni fog.
„Nem gondoltam, hogy……..Azt hittem, hogy”
Igen, igazad van, ha már itt felszisszentél. Nem kell, ahhoz feltétlenül ittasnak lenni, hogy valaki bátor legyen, sajnos sok józan bolond is köztünk jár az utakon. Aztán ő is mondja a szép nagy ostobaságokat a rendőröknek: ”Azt hittem, hogy az ott még elfér”. „Nem gondoltam, hogy az a másik pont akkor akar a zöld jelzésen áthajtani”. Minden balhé így kezdődik: „nem gondoltam, hogy” és „azt hittem, hogy”, pedig – lássuk be – ezek nem túl elmés gondolatok.
A gyorshajtók, ittas vezetők, mellet meggyőződésem szerint ezek a „nagyon bátrak” jelentik a közlekedők számára az egyik legnagyobb veszélyt. A bátorság önmagában talán nem is olyan nagy gond, az ehhez társuló felkészületlenség viszont már igen. Nem túl jó kombó, igaz? De nézzük meg, mit is jelent ez a felkészületlenség. Lehet felkészületlen a sofőr, és lehet az autó is.
Az egy jogos kérdés lehet, hogy hogyan lehetne már valaki felkészületlen, ha van jogosítványa. Ettől azonban sajnos gyakorlata, tapasztalata nem lesz sok közlekedési helyzetről, tapadásról, súlyról, lendületről, fékezésről, stb. Az oktatás alatt forgalomban eltöltött időt tekintve nem is igen lehet, majd az évek alatt kialakul. …vagy nem. Mielőtt bárki rettegve ülne holnap reggel az autójába, vagy inkább most azonnal kardjába dőlne kérem egyiket se tegye. Az évek alatt szerzett gyakorlat valóban sokat segít, így lesz valakiből napról napra jobb sofőr. Ma azonban léteznek már olyan tanpályák, ahol profi instruktorok segítségével, szimulált helyzetekben, biztonságos körülmények között szerezhetünk tapasztalatokat például arról, hogy hogyan viselkedik az autónk megváltozott tapadási viszonyok között, és hogy mi magunk hogyan reagálunk egyes szituációkban. Ha pedig esetleg rosszul, akkor sincs baj, hiszen egy tanpálya pontosan erre való: alkalmas körülményeket teremt ahhoz, hogy gyakoroljunk, tanuljunk. Értem én, hogy ez pénzbe kerül, de melyik éri meg jobban? Néhány tízezer forintos biztonságos tanulás, vagy egy rutintalanságból, tapasztalatlanságból eredő totálkár?
Az a rohadt fizika!
Egy tanpályás tréning alkalmával sokat tanulhatunk, talán többet is, mint sok év alatt az iskolai fizika órákon. Távol álljon tőlem, hogy a hazai oktatási intézmények „remek” fizika oktatását kritizáljam, de ha már ott is tanulunk súlyról, gyorsulásról, lassulásról, mozgási energiáról, akkor miért van az, hogy az életben ezt egyáltalán nem tudjuk alkalmazni? Nem a képlet kell, nem az a lényeg, hanem, hogy értsük meg mi történik az autóval mozgás közben. Mi történik, ha vészfékezés közben átterhelődik a súly az elejére, és közben hirtelen rántunk egyet a kormányon? Vagy esetleg nagy sebességről kanyarodás közben kell lassítanunk. Mit kell csinálni és miért pont azt kell csinálni? Mikor kezd el csúszni? Mikor kezd el sodródni? Milyen sebességet válasszunk, hogy abból még ne legyen baj?
Nem ártana tehát csak egy kicsit jobban érteni mi történik bizonyos szituációkban az autónkkal.
„Adj egyet az óccsóbbikból”
Érdemes néhány szót ejteni az autó felkészületlenségéről is, ez sem mellékes. Arról, hogy milyen állapotban vannak a fékek, gumik, futómű, lengéscsillapítók. Valahogy mégis sokan vannak úgy vele, hogy„áhh, jó az még, majd a műszaki vizsga előtt megcsináltatom” vagy ”nincs is semmi baja annak a guminak, van abban még 1-2 szezon”. Még rosszabb esetben büszkén meséljük a haveroknak, hogy „most vettem négy gumit a jófogáson tízezerért”. Ez a boldogtalan kecskepásztor pedig nem érti, miért baj, hogy a gumi hat éve porosodott egy garázsban, kemény mit a kő, hiszen minta még van rajta. A szakember erre mondaná, hogy szépnek szép, de én tuti nem tenném fel.
Milyen állapotban vannak a fékbetétek, tárcsák? „Há’ biztos jó, még fog valamennyire, lassan már cserélni kéne, de jó lesz az még egy darabig”. A csere alkalmával pedig mi az első kérdés, amit hallunk? „Gyári legyen vagy utángyártott?” Nem, nem kezdem el befűzni az oktatófilmet arról, hogy mindig válasszuk a gyári alkatrészeket. OK, legyen utángyártott, de könyörgöm, abból is van már ezer fajta. Legalább olyan gyártótól vegyünk, akinek van neve a piacon, nem kell rögtön bevállalni a legolcsóbb cuccot. Nem csak azért mert nem lesz olyan minőségű, vagy mert sokkal gyengébb lesz a fékhatás, hanem a saját pénztárcánk érdekében is. Nem véletlenül szokták mondani, hogy „olcsó húsnak…” Ha berakatjuk és fele annyi kilométer után kuka az egész, akkor kopogtathatunk ismét a szerelőnél, hogy „helló, jöttem megint, ki kellene cserélni a fékbetétet”. Pont, mint amikor a csajodat is elviszed egy focimeccsre: dupla költség, fele élvezet.
Legyünk őszinték: néha még ma is látni olyan állapotban lévő bontószökevényeket a forgaloban, hogy rögtön felmerül bennünk a kérdés,ennek vajon, hogy van érvényes forgalmija?
Szándékosan nem jövök elő azzal a sokak által előszeretettel emlegetett sztereotípiával, hogy a „BMW-s hülye megvette a legolcsóbb kínai szart a 15 éves X5-re”, mert ezzel már egy másik probléma kitárgyalását kezdenénk meg, jelesül olyan autót vettünk-e, amit fenn is tudunk tartani. Talán majd egy másik alkalommal. Pusztán arról van tehát szó, hogy az autó műszaki állapotán is múlhat, hogy el tudunk-e kerülni egy balesetet.
Az alapvető szabályokon túl (nem vezetek ittasan, nem száguldozok, betartom a KRESZ szabályait) sok múlik a sofőr és az autó felkészültségén is. Vezetés közben minden pillanatban döntéseket hozunk. Légy felkészült, hogy jó döntéseket tudj hozni, akár a másodperc tört része alatt. Mert itt majdnem minden rajtad múlik.
