Elektromos a jövő? – III. rész: Gázüzemű autók

Lehet, hogy egy több évtizedes technológia jelenti a megoldást a jövő zöld közlekedésére? A gázüzemű motorok már régóta velünk vannak, de valahogy inkább az olcsó üzemeltetés, mint a megmentett bébifókák jutnak az emberek eszébe róla.

A gázüzemű járművek közös tulajdonsága, hogy részecskekibocsátás szempontjából környezetkímélőbbek, mint a benzin- és főleg a dízelüzemű motorral szereltek. Hagyományosan az LPG, azaz a Liquified Petroleum Gas (az angol megnevezés a hazánkban PB gázként ismert fogalomra) terjedt el a köztudatban, mint gázüzemű autó, de ennél jóval több tartozik valójában ebbe a kategóriába.

Ironikus, hogy az LPG valójában nem is gáznemű, hiszen nevének első betűje, a Liquified pont azt jelenti, hogy „folyékonnyá tett”, avagy „cseppfolyósított”, és valóban az életciklusának nagy részét ebben a formában tölti, gázneműként csak az előállítás kezdeti szakaszában, illetve közvetlenül a felhasználáskor, a reduktor utáni párologtatót követően van jelen.

Valóban gáznemű motorhajtóanyagként a CNG-t említhetjük meg, amely a Compressed Natural Gas (sűrített földgáz) rövidítése, és amely csak sűrítve van, életciklusának kezdetétől végéig ebben a halmazállapotban is marad.

A gázüzemű jármű-hajtóanyagok közé sorolhatjuk még az LNG-t, azaz a Liqiufied Natural Gas-t (cseppfolyósított földgáz) és a hidrogént, amely tulajdonképpen átmenetet képez a gázüzemű és az elektromos autók között.

 

Jogszabályi háttér

A gázüzemű járművel jogszabályi hátterét elsőként hazánkban az LPG-re dolgozták ki, majd a technológia fejlődésével és a CNG térnyerésével a szabályokat az utóbbi pár év során finomították, átalakították.

Az első és legfontosabb jogszabály, amely hazánkban a közlekedési és járműipari szektor számára a legalapvetőbb szabályozó, A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet. A rendelet preambulumában [1.§ (4)] meghatározza, hogy mit tekint gázüzemű járműnek, és rögtön itt már keletkezhet némi fogalmi zavar. A köznyelv ugyanis autógázként az LPG-re szokott hivatkozni, a rendelet azonban így fogalmaz:

„(4) E rendelet alkalmazásában

  1. a) autógáz:
  2. aa) a cseppfolyós gáz (propán, propilén, bután, izobután, izobutilén, butilén, valamint ezek elegyei),
  3. ab) a sűrített földgáz,
  4. ac) egyéb gáz;
  5. b) gázüzemű jármű az, amelynek üzemanyaga autógáz, ezen belül:
  6. ba) tiszta gázüzemű jármű az, amely kizárólag autógázzal,
  7. bb) vegyes üzemű jármű az, amely egyidejűleg autógázzal és egyéb üzemanyaggal,
  8. bc) kettős üzemű jármű az, amely vagy autógázzal, vagy egyéb üzemanyaggal

üzemeltethető.”

A gázüzemű járműveken belül a rendelet egyelőre a cseppfolyós gázüzemű és a sűrített földgázüzemű járműveket különbözteti meg. A cseppfolyós gázüzemű járművek esetében a jogalkotó egyértelműen az LPG-re utal, ám ebbe a kategóriába az ez évtől már hazánkban is tankolható LNG-t is bele lehet érteni, mely nem, vagy nem feltétlenül volt jogalkotói szándék, így a jövőben ebből akár problémák is adódhatnak.

Kellemetlenségként megemlíthető, hogy a 74. § (4) bekezdésben a következő szerepel: „A gázüzemű jármű gáztartályának: c) a gyártásától eltelt idő nem haladhatja meg: ca) cseppfolyósgáz-tartály esetében a 15 évet, cb) sűrített gáz és egyéb gáztartály esetében a gyártó által meghatározott időtartamot, illetőleg ennek hiányában a 20 évet.” Tehát adott esetben, ha az LNG a rendelet alkalmazásában (is) cseppfolyós gáznak minősül, akkor hiába ad meg a gyártó a tartály élettartamára 15 évnél hosszabb időtartamot, az 15 évnél tovább nem lesz alkalmazható.

Ugyanakkor ugyanezen paragrafus (7) bekezdése kimondja: „A sűrített földgázzal és az egyéb gázzal üzemelő jármű gáz-üzemanyagellátó berendezésének járműbe történő beszerelésére vonatkozó feltételeket a közlekedési hatóság határozza meg.” Az azonban jelenleg még nem tisztázott, hogy a rendelet alkalmazásakor az LNG cseppfolyós gáznak (merthogy fizikai jellemzőit tekintve tulajdonképpen az) vagy „egyéb gáznak” minősül. Különösen érdekes kérdés ez annak fényében, hogy a jogalkotó a rendelet utolsó hatályos szövegének kiadásakor már ismerte az LNG fogalmát, hiszen a 2. § (21) d) pontjában a cseppfolyósított földgázt, mint alternatív üzemanyagfajtát fel is sorolja.

A mi szempontunkból inkább érdekesség, mint lényeges tény, hogy a rendelet 92. § (3) d) pontja értelmében „a sűrített- vagy cseppfolyós-gázüzemű, illetve elektromos meghajtású, a 7,5 tonna megengedett legnagyobb (együttes) össztömeget meg nem haladó gépjárművel (járműszerelvénnyel) végzett, a telephelytől 100 km-es sugarú körön belüli szállítás” feladatára, kizárólag belföldön közlekedő járművet nem szükséges tachográffal felszerelni.

A mélygarázs problémakör

A gázüzemű járművek mindennapi használhatóságát a közelmúltig erősen befolyásolta az, hogy mélygarázsokba nem lehetett velük behajtani. Az indok e mögött az volt, hogy az LPG gáz nehezebb, mint a levegő, így szivárgás esetén a mélygarázsokban felgyülemlik, és robbanásveszélyt okoz. Az egyre inkább elterjedőben lévő CNG-s autókra ugyanakkor ez már nem igaz, hiszen a metángáz nagyjából azonos tömegű, mint a levegő, így homogén módon elegyedik vele. A korábban, 2011. 10. 06-tól 2015. 03. 04-ig hatályos Országos Tűzvédelmi Szabályzat (28/2011. (IX. 6.) BM rendelet) valóban tartalmazott ilyen kikötést, ám ezt a 2013. 11. 13-tól érvényes módosítás így változtatta meg:

„A tisztán gázüzemű, a vegyes üzemű és a kettős üzemű jármű nem helyezhető el

  1. a) cseppfolyós (propán-bután) üzemanyag esetén – a vonatkozó műszaki követelményeknek megfelelő, jóváhagyási jellel ellátott járművek kivételével
  2. aa) talajszint alatti, jármű tárolására alkalmas terekben,
  3. ab) olyan járműtárolókban, amelyekben akna, vízzár nélküli csatornaszem, pincelejárat van, vagy amelyből talajszint alatti vagy olyan helyiség nyílik, amelynek teljes levegőcseréje nem biztosított,
  4. ac) ahol az akadálytalan átszellőzés folyamatosan nem biztosított,
  5. b) sűrített földgáz üzemanyag esetén
  6. ba) tömegtartózkodású vagy nagy forgalmú épülethez közvetlenül csatlakozó zárt, át nem szellőzött terekben,
  7. bb) ahol az akadálytalan átszellőzés folyamatosan nem biztosított.”

A jelenleg is hatályos Országos Tűzvédelmi Szabályzat (54/2014. (XII. 5.) BM rendelet) a fenti szöveget szó szerint vette át, így az jelenleg is érvényben van. Fontos megjegyezni, hogy az említett „jóváhagyási jel” a gyakorlatban egy tartálybiztonsági szelepet jelent, mely a gyújtás levétele után automatikusan megakadályozza a tartály szivárgását.

Meg kell jegyezni azt is, hogy bár a CNG-s autókban a nagynyomású tartályok minden esetben, kötelezően fel vannak szerelve ilyen biztonsági szeleppel, azonban rájuk a kivétel nem vonatkozik, ezekkel az autókkal (elvileg) nem szabad olyan helyeken parkolni, amelyek tömegtartózkodású vagy nagy forgalmú épülethez közvetlenül csatlakoznak, és zártak, és nem szellőznek át, illetve olyan helyeken, ahol az akadálytalan átszellőzés folyamatosan nem biztosított. Arra most ne térjünk ki, hogy a bb) pont tökéletesen kimeríti a ba) pontban megfogalmazottakat is, hiszen nehéz olyan helyet találni, amely „át nem szellőzött”, de ahol ugyanakkor a folyamatos átszellőzés biztosított…

Az utólagos átalakítás

Az utólagos gázátalakítás legfontosabb szabálya a Közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 22. § (3), mely kimondja, hogy „Jármű egyedi előállításához (összeépítéséhez), átalakításához, forgalomba helyezéséhez a közlekedési hatóság előzetes engedélye szükséges.”

Az utólagos LPG és CNG beépítések „menetrendje” elméletileg a következő lenne:

1., Az ügyfél elviszi autóját az átalakítást végző műhelybe, ahol annak műszaki paramétereit felmérik.

2., Egy erre feljogosított mérnök elkészíti az átalakítási tervdokumentációt.

3., Az autót a műhely átalakítja, majd elkészíti gáztömörségi vizsgálatot és a károsanyag-kibocsátás-mérést.

4., Majd végül a Nemzeti Közlekedési Hatóság utódszervezetének, a területileg illetékes kormányhivatal járási hivatalának hatósági vizsgaállomásán a jármű műszaki vizsgát tesz.

Ennek ellenére a gyakorlatban teljesen bevett gyakorlat, hogy ez a sorrend megfordul, azaz először beépítik a gázrendszert, majd a tervező a létező és beépített műszaki megoldásnak megfelelően utólagosan elkészíti a tervet. A tervezők és a hatósági műszaki vizsgaállomások túlterheltsége miatt előfordulhat, hogy akár fél éven keresztül a járművet úgy használják, hogy az nem esik át a kötelező vizsgálaton, sőt akár még elkészített átalakítási tervdokumentációja sincs. A kiskapu, amely mindezt lehetővé teszi az, hogy senki nem ellenőrzi, hogy az átalakítás során már rendelkezésre állt-e a terv, vagy az csak utólag, visszadátumozva született meg.

A javítás sem egyszerű néha…

Az átalakított járművek üzemeltetése azonban további odafigyelést igényel, hiszen a javítást csak olyan műhely végezheti, ahol gázautószerelő végzettségű személyzet és erre alkalmas eszközök, szikramentes szerszámok vannak, ezt a sokat emlegetett 1/1990 KHVM rendelet szabályozza, egészen pontosan annak 3. melléklete, a következőképpen:

„Gázüzemű gépjárművek gázüzemanyag-ellátó berendezésének javítása

Az 1. számú melléklet 15. pontjában meghatározott tevékenység végzésének – a vonatkozó 1–11. pontokban meghatározottakon túli – külön feltétele:

  1. a) Általános feltételek:
  2. aa) a helyiség a ,,C” tűzveszélyességi osztályra vonatkozó tűzvédelmi követelményeknek feleljen meg;
  3. ab) a helyiség légterébe került gázüzemanyag jelzését (gázérzékelő) és eltávolítását (szellőztető berendezés) biztosító berendezéseket kell felszerelni, amelyek feleljenek meg a következő műszaki követelményeknek;
  4. ac) a gázérzékelő a javításra kerülő járműben használt gázüzemanyag

– az alsó éghetőségi koncentrációjának 20%-án hallható és látható módon adjon jelzést, és egyidejűleg indítsa a szellőztető berendezést,

– az alsó éghetőségi koncentrációjának 40%-án válassza le a helyiség villamos hálózatát, a robbanásbiztos villamos berendezések kivételével;

  1. ad) 500 m3 légtérfogat felett, ha a tevékenységet az alapterület 20%-ánál kisebb helyen, a bejárati kapuhoz közel végzik, a helyiségbe nem kell szellőztető berendezést felszerelni, és a villamos berendezések kézi kapacsolással választhatók le a hálózatról. Ilyen esetben a mérésügyi és műszaki biztonsági hatóság egyéb feltételeket is meghatározhat;
  2. ae) a szellőztető berendezés biztosítsa a helyiség legalább óránként ötszörös légcseréjét;
  3. af) a helyiségben nyílt égésterű tüzelőberendezés nem alkalmazható;
  4. ag) szabadba nyíló kapuja legyen;
  5. ah) rendelkeznie kell a jármű gáztartálya ürítésére szolgáló berendezéssel;
  6. ai) a helyiséget – az egyébként előírton túl – el kell látni helyiségenként további egy-egy db 12 kg-os töltősúlyú porral oltó tűzoltókészülékkel.
  7. b) Cseppfolyós gázüzemű gépjárművek gázüzemanyag-ellátó berendezésének javítását végző műhelyre vonatkozó további követelmények:
  8. ba) a padozattól mért 0,15 méter magasságban szerelőállásonként legalább egy-egy db egymástól függetlenül működő gázérzékelőt kell felszerelni. A szellőztetés elszívással működjön, az alsó légteret megfelelően átöblítse;
  9. bb) a szerelőakna padozatától mért 0,15 méter magasságban két db egymástól függetlenül működő gázérzékelőt kell beépíteni, valamint arról vezérelt aknaszellőztető berendezést kell alkalmazni;
  10. bc) a szerelőakna vészszellőztető berendezése legalább óránként ötszörös légcserét biztosító elszívásos rendszerű legyen, elszívó nyílásai víztől védetten az aknapadozat szintjében kerüljenek elhelyezésre;
  11. bd) a helyiség padlószintje nem lehet a terepszintnél mélyebben;
  12. be) a szerelőállástól mért 5 m távolságon belül nem lehet olyan mélyedés, üreg vagy a helyiség szintjénél mélyebb más helyiség bejárata, amelyben a gázüzemanyag összegyűlhet.
  13. c) Sűrített földgáz üzemű gázüzemanyag-ellátó berendezések javítását végző műhelyre vonatkozó további követelmények:
  14. ca) a mennyezet szintjéhez közel, szerelőállásonként legalább egy-egy db egymástól függetlenül működő gázérzékelőt kell felszerelni;
  15. cb) a szellőztetés befúvással működjön és a felső légteret megfelelően átöblítse.
  16. d) Egyéb gázüzemű gázüzemanyag ellátó berendezések javítását végző műhelyre vonatkozó további követelményeket a b) és c) pontok előírásainak alkalmazásával a mérésügyi és műszaki biztonsági hatóság határozza meg.”

Sőt, a műszakiztatás sem

A műszaki vizsgánál be kell mutatni az előzőleg elvégzett gázbiztonsági szemle tanúsítványt is:

„20/A. § (1) A gázüzemű jármű minden egyedi hatósági vizsgálata során be kell mutatni a gáz-üzemanyagellátó berendezés megfelelősségét igazoló, 30 napnál nem régebben kiállított tanúsítást. A tanúsítást a gáz-üzemanyagellátó berendezés javítására – műszaki-biztonsági hatóság által – alkalmasnak minősített gépjárműfenntartó szervezet nevében, a gépjárműfenntartó szervezet vezetője által felhatalmazott dolgozója – a külön jogszabály szerint elvégzett gázbiztonsági szemle alapján – állítja ki.

(2) A gáz-üzemanyagellátó berendezést csak az (1) bekezdésben meghatározott gépjárműfenntartó szervezet javíthatja.

(3) A gázüzemű jármű hatósági engedélye legfeljebb a gáztartályhoz kiállított megfelelőségi tanúsítvány érvényességéig terjedő időre érvényesíthető.”

A gázbiztonsági szemle kiterjed a gázüzemanyag-ellátó berendezés egyes részegységeinek „azonosítására, valamint a gépjárműhöz engedélyezettel történő megegyezőség vizsgálatára; a gépkocsiban való elhelyezésének és rögzítésének a beszerelési utasítás, valamint a külön jogszabály előírásai szerint megfelelőség vizsgálatára; a csatlakozási pontjai és szerelvényei sérülés- és szivárgásmentességének vizsgálatára, működési próbájára.

Előírt képesítés: autószerelő- vagy autóvillamossági szerelő mestervizsga, illetőleg középfokú, illetőleg ennél magasabb szakirányú képesítés, továbbá gázautó-szerelő szakképesítés.”

<— II. rész: Alternatív üzemanyagok

IV. rész: Az LPG, avagy autógáz –>

 

 

 

, , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?