Mint ismeretes idén márciusban már tarthatatlanná és tűrhetetlenné váltak az állapotok az M1-es autópályán, persze sokakat nem ért ez meglepetésként. Ahogy mondani szokták ez már nagyon benne volt a pakliban, hiszen mit is várhattunk egy évtizedekkel ezelőtt épített, nem ekkora forgalomra tervezett autópályától?
- A probléma valóban összetett, és a megoldása sem egyszerű nem is említve a beruházás méreteit. Az említett pálya egyes szakaszait még az 1960-as években kezdték építeni folyamatosan haladva, melynek célja az volt, hogy Budapest és Hegyeshalom autópályával legyen összekötve. Ez meg is valósult, csak azóta eltelt néhány évtized, és az út már jóideje haldoklott. Egyre többször olvashattuk a magyarázatot, mely szerint a tervezés és kivitelezés idején még nem számítottak ekkora forgalomra, hiszen akkor az volt a divat, hogy „ők ott kint a gonoszok, nem kell nekünk olyan sokat arra járkálni”. Adódik a kérdés: mégis mi a fenére számítottak például már a nyolcvanas években, amikor a Bicske és Tatabánya közötti szakasz épült és a forgalom is egyre erősödött. A bezártság és a határainkon belüli lét örök lesz, mint a nyomorúság?
Nőtt a forgalom, romlott a minőség
Valahogy aztán hirtelen csak a nyakunkba szakadt a szabadság, és az új, friss, ropogós útlevelek illatának mámorával mindenki elkezdte megrohamozni Bécset. Ugye emlékszünk még mennyire csodás látvány volt a sok Trabant, Wartburg és Lada, amint a nagymamával a hátsó ülésen, fagyasztóval a tetején „száguldanak” az autópályán. Bizony a forgalom csak nőtt és nőtt, mígnem eljutottunk a következő mérföldkőig, és az Európai Unió tagjai lettünk. Megjegyzem ekkor már csak kellett volna méginkább számítani a forgalom rohamtempóban történő növekedésére. Lett közben pályamatricánk, fizetünk, ahogy kell mindenhol, többek között az üzemanyag árában is, gondoltuk azért, hogy legyenek új utak, a régiek pedig fejlődjenek. Aztán valahogy ezzel a pályával mégsem ez történt, hiszen a feljődés helyett a gödrök mellé megjelentek a sebességet korlátozó táblák, először csak 100-as, aztán idén tavasszal sok helyen már csak 80-as lett a tempó a 130 helyett. Röviden: az időzített bomba felrobbant. Mint ahogy számtalan autós, kamionos gumija is az eltalált kráterek áldásos hatásainak köszönhetően.
Jöttek-mentek a közlemények, melyben azokat az indokokat olvashattuk, hogy elöregedett a burkolat, megnövekedett forgalom és az olykor szélsőséges időjárás vezetett a mai állapotokhoz. Mondjuk ez utóbbi indok kapcsán szivesen megkérdeznék néhány távolabbi vidéken élő embert, hogy hasonló fogalmaink vannak-e a szélsőséges időjárásról.
Nem látjuk a végét
A lényeg, hogy végre megkezdődött egy nagyobb munka, ami átfogóan és hosszabb távon próbálja meg rendezni a problémákat útfelújítási-fejlesztési program keretében. A kátyuzáson túlmutatóan idén szeptembertől 43 kilométeren teljes felújítás lesz, ami 2019 végére fejeződhet be. Az eddigi javítások is okoztak néha hatalmas dugókat, és lássuk be ez a helyzet sem fog sokat javulni a következő években, de fogadjuk el, hogy mindez a jobb közlekedésünk érdekében történik és legyünk türelmesek.
Távlati tervek
A hírek szerint már most megindult az előkészítése annak a projektnek, ami 2020-2021-ben kezdődhet, hiszen végre belátták, hogy „a műtét sikerült, de a beteg meghalt”. Hiába kap ugyanis új burkolatot a pálya, sajnos a forgalmi állapotokat az nem fogja megoldani, szükséges tehát annak bővítése is 2×3 sávosra. Joggal merül fel a kérdés, hogy mit örömködök én itt, hiszen hol van még 2021, nem is beszélve a projekt befejező dátumáról, amellyel kapcsolatban szerintem még a legprofibb jósok sem mernének nyilatkozni.
Ha már a szappanoperáknál tartottunk, talán a hazai Unter Uns még gyártásban lesz és sokadjára nézhetjük meg valamelyik borzalom ismétlését biztonságban, kényelemben hazatérve a teljesen felújított, háromsávosra szélesített M1-es autópályáról.
