Másodrendű vásárló lettem

Amikor LPG átalakításra adtam a fejem, sok kompromisszummal kellett hogy szembenézzek: a többletfogyasztás, a plusz szűrőcserék a gázrendszerben, a pótkerék hiánya, és még sorolhatnám. Arra viszont soha nem gondoltam volna, hogy a legidegesítőbb hátrányt a benzinkutaknál kell majd elszenvednem.

 

Jó tudni, hogy sem az LPG, sem pedig a CNG kutak nem önkiszolgálók kis hazánkban, és ez alól csak pár kivétel akad. Pedig a jogszabályi háttér adott lenne, ugyanis egy jó hosszú nevű rendelet már jó hosszú ideje lehetővé teszi az önkiszolgáló tankolást. Íme a név, nagy levegőt!! A nyomástartó berendezések, a töltő berendezések, a kisteljesítményű sűrített gáztöltő berendezések műszaki-biztonsági hatósági felügyeletéről és az autógáz tartályok időszakos ellenőrzéséről szóló 2/2016. (I. 5.) NGM rendelet. Phhhhhhhhh… (De komolyan: ki találja ki ezeket?)

Lényeg a lényeg, hogy a rendelet bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetővé teszi az önkiszolgáló autógáz kutak létesítését. Ennek a jelenlegi, munkaerőhiányos közegben a töltőállomások tulajdonosai örülhetnének, hiszen a kutasok egy feladattal kevesebbet kell hogy megcsináljanak. A személyzet is örülhetne, hiszen nem kell az LPG-vel molyolni, miközben a remekül jattoló Cayenne-es épp maga tuszkolja be a töltőpisztolyt a tankba, és tölti meg a kocsiját gázolajjal, csak mert azt lehet „önkiszolgálva” is intézni.

A magam részéről a MOL és az azóta már beleolvadt Agip gyakorlatát ismerem közelebbről. Az Agip kevésbé releváns, az csak egy kifejezett kúthoz kötődik, a Budaörsi útihoz, mivel ott tankoltam legtöbbször CNG-t, és kábé 95 százalékban nem volt semmi gond. A maradék 5-be tartozik az az eset, amikor nagyon hosszú percekig vártam a kutasra, majd úgy döntöttem megoldom én magam a dolgot. Mikor bementem fizetni, tartalmilag (több éve volt, szóról szóra már nem tudom felidézni) a következő párbeszéd zajlott le a nyeglén a pultot támasztó, és a tankolásomat bentről végig néző kutas és köztem:

  • Azt tudja ugye, hogy a gáz nem önkiszolgáló!
  • Tudom, de maga sem szolgált ki!
  • Rá van írva, hogy „Kérje munkatársunk segítségét!”. Nem kérte!
  • Nem volt kitől kérnem! Nem jött ki innen bentről!
  • Jobb ha betartja a szabályokat, kevés CNG kút van, jobb ha jóban van velünk.

Az alig burkolt fenyegetés mellé le lettem kapva a 10 körmömről is. Akkor még azt hittem, hogy ez egyedi eset.

Pár évvel később, most egy LPG-s autóval járok, kicsit drágábban üzemeltethető mint a földgázos, de több a kút, és megmaradt a csomagtartóm.

Az LPG-s kocsi viszont a kutasok szemében azonban maga a csóróság, legalábbis ami a MOL-t illeti. A CNG-s időszakban (melynek végén már ez a konkrét Agip kút is MOL-lá vedlett át) többnyire adtam jattot, de többnyire volt is miért: amikor nem ez a nyegle kis senkiházi volt szolgálatban, akkor mindig lemosták az ablakaimat és megnézték a keréknyomást is, ha technikailag kivitelezhető volt.

Ne adj jattot a kutasnak a semmiért!

Szinte mindig elvárja a „szakképzett” személyzet a tankolás után, hogy a kezébe nyomj egy 200-ast. Sőt, néha a fémpénz láttán már megy is a szájhúzás, 500-ast várnak el.

A gond az, hogy ehhez viszont hozzáadott érték kellene. Tegyük fel, hogy nem alapvető, hogy a kutas ingyen megnézi a keréknyomást, vagy lemossa a szélvédőt (amúgy az lenne). Ha ezt megteszi, akkor persze érdemel némi jutalmat, de – kérdem én – miért tartja a markát egy gáztankolás után? Nem jókedvemből kérem hogy csinálja meg, hanem mert muszáj! Mert nincs más választásom.

 

 

Most várhatnék ítéletnapig, hogy hozzám szóljon bárki, ha beállok az LPG kútoszlophoz. Nem-nem, udvariasság, előzékenység nyomokban sincs, be kell menni könyörögni,  hogy ugyan tankolják már meg a kocsit. Aztán szájhúzva felveszi a kabátját, kibattyog, és közben azért megkérdezi, hogy „Tele lesz?” Ilyenkor néha úgy visszavágnék, hogy „Igen b…meg, sőt, ha megtelt, akkor te is nyelj már belőle pár kortyot, fizetem azt is!”, de ez csak egy kósza ábránd, többnyire udvariasan csak annyit mondok: „Igen, köszönöm!’

Aztán a fizetés után gondosan megvár, és a kezembe adja a töltő adaptert, hátha kap jattot, de a szélvédőm ugyanolyan koszos, a szelepsapkák sem hagyták el helyüket az elmúlt pár percben, úgyhogy a borravaló a zsebemben marad, ő meg hoppon.

Ez az átlag eljárás. A mai napon azonban még bicskanyitogatóbb dolog történt, emiatt is olvashatják most ezeket a sorokat.

Előzményként elmondom,  hogy a budaörsi METRO áruház, az Obi és a Premier Outlet aranyháromszögében tanyázó MOL kút egyike azoknak, ahová kifejezetten utálok járni: koszos, büdös, lerobbant fos, ahol még a személyzet is bunkó, többnyire. Pár héttel ezelőtt is erre vitt a balsorsom, és próbáltam LPG-t tankolni. Meglepetésemre a kútoszlopról eltűnt a szent „Nem önkiszolgáló!” felirat, és kutas – természetesen – sehol. Úgyhogy rákattintottam a töltőpisztolyt, és megtankoltam a verdát. Senki nem szólt semmit, én meg örültem, hogy nem kellett paroláznom senkivel, fizettem, mentem, kész. Nagyjából egy héttel később ismét itt töltöttem volna tele a tartályt, kutas persze ismét sehol, úgyhogy töltőpisztoly csattint, de nem az LPG jött a csőből, hanem a letolás az időközben előkerülő „töltőállomás-kezelőtől”. A „nem önkiszolgáló” és a „gázkút-kezelői végzettség kell ehhez” érvek csattanva vágódtak a fejemhez, én pedig hiába bizonygattam, hogy már van önkiszolgáló LPG kút, például a Budafoki úton az ÖMV-nél, meg hogy jogszabályi lehetősége is van, csak ennyit kaptam vissza: „ÖMV-nél? Na, hát ott ilyen biztos nincs!”. Kicsit elgondolkodtam, hogy bocsánatot kellene kérjek azért, mert létezem.

Ma sajnos ismét ennél a balsorsú kútnál tankoltam, természetesen senki nem jelentkezett nagy erőkkel, hogy elvégezné ezt a bonyolult műszaki feladatot, ami a töltőpisztoly rákattintásából és egy gomb megnyomásából áll. Behaladtam tehát nagy erőkkel, ahol egy fiatal srác egyedül tartotta a frontot. Nemsokára kijött mellé egy lány is, nála is lehetett fizetni, én szépen kivártam a soromat, majd közöltem, hogy LPG-t tankolnék. A srác erre a lánytól ennyit kérdezett: „Kutasunk eltűnt?” Válasz egy vállrándítás. „OK, akkor majd megcsinálom én.” A szokásos ’teher vagy a vállamon, kedves vásárló’ tekintettel fűszerezve persze. Ekkor hajtott be a kútra egy fehér Audi A6, és mire a srác felvette a kabátját, a sofőr már bent is termett, és AdBlue-t keresett. A „kútkezelő” megmutatta milyenek vannak, majd készségesen felajánlotta, hogy beletölti. Na, azért ennyire direkt módon nem gyakorta sz@rt a fejemre még eladó, de nem szóltam, gondoltam kivárom a végét. Ekkor előcsoszogott egy 70 és a halál közötti sánta bácsi, na, ő volt „A Kutas”.

Én közben kiálltam a sort újra, és átvettem egy PickPack pontos csomagot, de látom, hogy az elmúlt legalább 5 percben nem kezdte meg a tankolást az úriember. A csomaggal a kezemben kimegyek hát a kocsihoz, ahol rettentő, de valami nagyon brutálisan alig érthető orosz akcentussal megkérdezi az úriember, hogy mennyit töltsön bele. Mondom: tele. De miért nem kezdte meg a tankolást? „Mjert nyjem túttám mjennnyit tőlcsek bjele”. Itt már tényleg azt hittem ez valami furcsa, perverz MOL-kandikamera, és nem tudtam sírjak-e vagy nevessek, és gondoltam nem feszegetem azt, hogy ugyan miért nem kérdezte meg. Meg persze azt sem, hogy ha ezt az egy mondatot is nehezen bírta megfogalmazni magyarul, akkor ugyan hogyan vizsgázott le a vélhetően rettentően fontos és hatalmas ismeretanyagot feltételező „gázkút kezelői” tanokból.

Azt nem láttam, hogy az A6-os sofőrje mennyi jattot adott a kissrácnak az AdBlue töltésért, de annál biztosan többet, mint amit tőlem az orosz, azaz „A Kutas” kapott.

Persze a trollok kedvéért itt azért hozzáteszem:

  • Nem azzal van a bajom, hogy ha egy szerencsétlen, idős bácsi megpróbál némi pénzt keresni, ráadásul még azt tisztelném is, hogy mindezt hajlott kora ellenére egy elég kemény, fizikai munkával teszi, egy dolgot azonban nagyon nem tisztelek és nem viselek el: a hülyeséget.
  • Nem azzal van a bajom, hogy egy fiatal srác vélhetően első munkahelyeként egy benzinkutat választ, sőt, tisztelem, hogy egy ennyire kemény szakmában kezd, nekem azzal van a bajom, hogy pofátlan, és ha beesik egy gazdag vásárló, a nagy jatt reményében hagyja a fenébe a csóró LPG-st.

De mégis és alapvetően nekem a MOL-lal van a legnagyobb bajom: Miért kell nekem kivárni a kutast? Könyörögnöm neki, hogy ugyan tankoljon már? Nem egy töltőállomásnál van ez így ráadásul, hanem gyakorlatilag az összesnél. Miért tuskó vagy értetlen vagy kiképzetlen vagy mindezek egyszerre az összes kutas mostanában? Miért kell nekem ezekkel kommunikálnom? Miért nincs önkiszolgáló, automata LPG kút? Miért?

A “vélemény” címkével ellátott cikkek publicisztikák, azaz kizárólag a szerző véleményét tükrözik

, , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?