Hazánk fiai gyakorta koptatják Nyugat-Európa útjait azzal a céllal, hogy egy itthoninál jobb állapotú autót találjanak, amely még sok éven át szolgálja majd ki a család mobilitási igényeit. Általában Ausztria, Németország vagy épp Franciaország a cél, és Hollandia kissé méltatlanul marad ki a sorból. Vajon tényleg megéri ebből a csepp kis országból használt autót importálni?
Kezdjük azzal, hogy megéri-e egyáltalán manapság külföldről vásárolni? Nos, 326 Ft / EUR árfolyam mellett (a cikk írásának időpontjában ez a szomorú helyzet) ez elég kérdéses tud lenni, úgyhogy lassan kezd bealkonyulni a „németbül hoztam lábon” jellegű neppereknek, de most nem is őket szeretném tanácsokkal ellátni, ők úgyis tudják, hogy hol keressék a kínálat legalját. Az egyszeri honpolgár ha nekiindul, akkor Ausztriában porrá rohadt autókat fog találni. Németországban hasonlóan, bár talán nem olyan mértékben rozsdásodnak a kocsik. Bár az összes olajcserét időben kapták meg a márkaszervizben, mindez mit ér akkor, ha az aszfalt minőségét a lábunk alatt, a taposólemezen tátongó szörnyedelmes méretű lyukon keresztül tudjuk nyomon követni. Franciaországgal kapcsolatban nincsenek tapasztalataim, így erről most inkább bölcsen hallgatnék.
Milyenek a holland kocsik? Kicsik.
Az ország területe 41 ezer km2, ezen összesen 17 millió ember él. Összehasonlításul a Dunántúl alig kisebb (37 ezer), és ott csak alig 3 millióan élnek. Ezt a 17 millió embert pedig mozgatni kell valahogy, méghozzá lehetőleg hatékonyabban, mint ahogyan a több órás dugóiról ismeretes Belgium teszi. A leghatékonyabb módszer a világ legsűrűbb úthálózata, számtalan (megjegyezhetetlen számozású) autópályával, és olyan minőségű utakkal, amik a kátyúkat hírből sem ismerik. (A hollandiai közlekedésről később még írok, tanulságos dolgokat láthat itt az ember) A tömegközlekedés is nyilván egy opció, ami drága, az autózás nemkülönben, így nem marad más, mint a bicikli.
Az autózás szinte minden költsége hatalmas (nyilván, hiszen a cél az, hogy minél kevesebben üljenek kocsiba), a cikk írásakor egy liter benzin 1,7 EUR, ami a jelenlegi árfolyamon 554 Ft. A biztosítás egy negyedévre kerül annyiba, mint otthon egy egész évre (nyilván átlagosan), és a gépjárműadóval sem kegyelmeznek, a benzinesek adója magas, a dízeleké iszonyú magas, a benzin-gázos autóké pedig meglepően hihetetlenül magas. Ennek megfelelően akkor érdemes a holland használtautó-piacon kutakodni, ha mini, kis- vagy kompakt kategóriás, benzines autót keres az ember, már a középkategóriából is alig van, nagy pedig tényleg szinte csak a királyi családnak jár. A hibrid és az elektromos persze kivétel, mivel arra elég vaskos adókedvezmény jár.
Milyenek a holland kocsik? Rozsdamentesek.
Sokan mondják, hogy tengerparti országokból nem érdemes autót hozni, mert a sós tengeri levegő… Mese habbal! Járt a kezeim között 1988-as évjáratú Toyota Starlet, annyi rozsda volt rajta, mint egy átlagos magyar autón 10 évesen. Pedig a rajta lévő moharéteg alapján nem sokszor állhatott garázsban szegény, az óceán pedig mindössze nagyjából 30 kilométerre van innen.
Általánosságban elmondható, így nagyjából 2-300 darab, túlnyomó többségében japán autó alapos átvizsgálása után, hogy itt még azok sem rohadnak, mindössze 3-4 autóra emlékszem, ami elérte az otthoni átlagos állapotot, és csak 1-2-re, ami elérte az osztrák import autó állapotát.
A megfejtés egyszerű: bár az ország északabbra van, mint kis hazánk, de az óceáni éghajlat miatt szinte soha nincs hó, sőt a mínuszok is ritkák, így nem nagyon kell sózni az utakat.
Milyenek a holland kocsik? 200 ezret futottak
A hollandok valami furcsa becsípődés miatt a 200 ezres futásteljesítmény elérésekor adják el az autóikat. Mivel náluk a National Auto Pas rendszere – ami hasonló az otthoni kilométeróra-állás lekérdező BM-es rendszerhez – már 1991 óta működik, az óratekerés gyakorlatilag nem létezik. Ez óriási előny a német és osztrák autókhoz viszonyítva, mert bár lehetnek bármilyen vérmes álmaink arról, hogy a „nyugatiak” nem tekernek, ott is többnyire török vagy más közel keleti emberkék főként a nepperek, akik viszont igen. Nagyon is.
A másik amiért egy holland eladja a kocsiját, a lejáró műszaki. Valamiért rettegnek a műszaki vizsgától, ami itt az APK rövidítést viseli, pedig a folyamat egy átlagos otthoni műszakihoz képest egy vicc. Mondjuk, ha nekem kellene kifizetni egy teljesen hétköznapi autóra a négy féktárcsa és a fékbetétek cseréjéért több mint 1000 EUR-t, akkor lehet én is rettegnék…
Milyenek a holland kocsik? Koszosak. Nagyon!
A hollandok még saját maguk szerint is rendkívül zsugoriak, nem nagyon szeretnek pénzt kiadni olyasmire, amire nincs feltétlenül szükség. Szerencsére az autó karbantartása általában a „feltétlenül szükséges” kategóriába esik, de a mosása és a kitakarítása sajnos már korántsem. Persze az eladás előtt kitakarítják, és gyönyörűen körbefotózzák a kocsit, de ne legyenek illúzióink, az a szerencsétlen autó nagyjából akkor volt lemosva, mikor a kötelező szervizen átesett, és kiporszívózva pedig egyetlen egyszer, mielőtt lefotózták volna eladásra.
Pár sorral fentebb olvashattátok, azt a szót, hogy moha. Nos, ez nem vicc, az autók itt tényleg szó szerint mohásak. Nyilván, hiszen a párás levegő miatt hajnalban általában mindig van harmat, az autók soha nincsenek lemosva, így hamar megtelepedik rajtuk a moha, jobb esetben csak a gumi tömítéseken, rosszabb esetben a komplett géptetőn és a tetőlemezen is.
Garázsról ne is álmodjunk, ilyen ingatlanárak mellett az autók a szabad ég alatt alszanak, és ha valaha volt is garázs, abból már rég szobát csináltak.
Honnan vegyünk?
Ha van lehetőség, akkor leginkább a Randstadon kívül kell nézegetni, mert ahol több a hely, ott több hely jut az autóknak is, nagyobb az esély a garázsra is. Az, hogy tengerpart vagy bentebb, nem számít, tényleg nem jelent semmit a tengeri levegő.
A legnagyobb összefoglaló használtautós oldal a gaspedaal.nl, ami több hirdetési oldal infóit gyűjti egybe. Másik hely a marktplaats.nl, ami kábé az otthoni Jófogásnak felel meg, itt inkább magánszemélyek hirdetnek.
Hogyan fogjunk hozzá?
Először is nézzük ki az áhított autókat, és készüljünk fel, eléggé pörög a piac, így nem kizárt, hogy ami hétfőn még megvolt, az péntekre már rég el van adva. Aztán jöhet a telefonálás, erre a Viber Outot ajánlom, mivel a nemzetközi hívások díjai sajnos még mindig elég magasak.
Arra készülhetünk, hogy angolul gyakorlatilag mindenki beszél (ami tulajdonképpen „Dutchlish”, de a lényeg, hogy megértik amit mondani akarunk), némettel nem érdemes próbálkozni, mert bár gond nélkül megértik, nem igazán szeretik a németeket, így nem is nagyon beszélnek így. Tanúja voltam egyszer egy vicces beszélgetésnek az Ikeában, ahogy az egyik eladó hollandul kérdezte a másikat, hogy tudna-e esetleg németül beszélni az idősebb hölggyel, aki ott állt mellettük. Ez csak annyiban vicces, hogy a holland és a német nyelv nagyjából 80 százalékban azonos, csak kicsit más a kiejtés, ennyi.
Kilométer? Garantált, és ez tényleg az!
Az eladó gyakorta feltölti már a hirdetés mellé az úgynevezett Tellerrapport nevű dokumentumot, amely tartalmazza az addigi összes rögzített kilométeróra állást. Ha nincs feltöltve, akkor nyugodtan megkérhetjük, hogy küldje meg e-mailben, nem fognak haragudni érte. Ezen az oldalon magunk is ellenőrizhetjük, hogy az adott óraállás logikus-e, azaz a jelenlegi állás nem kisebb-e, mint az előzőek. Ha pedig a kocsi összes, nyilvántartásban szereplő adatára kíváncsiak vagyunk (a tulajdonos adatait kivéve), akkor ezt a linket kell keresni. Itt tényleg megdöbbentően sok adat szerepel, például az is, hogy az eddig rögzített kilométeróra-állások logikusak-e, de meg lehet tudni az APK érvényességét, és a legfontosabb műszaki adatokat is.
Aztán utazunk!
Aztán jöhet a kiutazás. Kocsival maga a pokol, 14-16 órás autózás, vagy akár még több, ha a németeknél belefut az ember valami jól fésült útfelújításba. Viszont ekkor van az ember feneke alatt egy autó, amivel tud mozogni. Ha repülővel megyünk, akkor csak az autóbérlés marad, mert vonattal és tömegközlekedéssel egyrészt lehetetlen, másrészt anyagi csőd megoldani annyi utazást, amennyi egy autó megkereséséhez szükséges. Az autóbérlés is anyagi csőd, de ha esetleg van Hollandiában ismerős, akinek van regisztrált lakcíme, akkor ajánlom a Bo-rent nevű céget, ahol vállalható áron lehet bérelni Toyota Aygokat vagy Smart ForFourokat. Sajnos a Bo-rent külföldi lakosoknak nem ad bérbe autót.
Ha megvan az áhított autó, és kialkudtuk a vételárat is, akkor mindenképpen ellenőrizzük, hogy a tartozékokat adják-e hozzá, mert ezt hajlamosak „elfelejteni”, főleg a nepperek.
El a kezekkel a forgalmitól!
Hollandiában az autó átírás lényegesen egyszerűbb, mint otthon. Egyszerűen az RDW (a helyi közlekedési hatóság) honlapján online bejelenti az eladó, hogy már nem az övé az autó, kettévágja a régi forgalmit, aztán irány az első postapont. (Hagyományos postahivatal nem igazán jellemző errefelé.) Itt egy gyors űrlapkitöltés után már viheti is az új tulaj a kocsit. Nyilván biztosítást is kell kötni, de ennek folyamatáról túl sokat nem tudok sajnos.
Mindez két holland között igaz. Ha azonban a kocsit külföldre adják el, akkor mindenképpen kell a kártya formájú forgalmi, anélkül nem lehet itthon forgalomba állítani a kocsit. Jó előre tisztázzuk tehát azt az eladóval, hogy ha mindenképpen ellenállhatatlan kényszert érez az iránt, hogy ledarálja a saját nevére szóló régi forgalmit, akkor nem lesz autóvásárlás, mert hiába hozzuk haza a kocsit, nem fogunk tudni kezdeni vele semmit. Ha ebbe nem megy bele, akkor hagyjuk ott a poros álláson. Észszerű kompromisszumként talán az elképzelhető, hogy a régi forgalmit kilyukasztja egy olyan helyen, ahol nincs rajta adat. De persze ez csak tipp, azt, hogy a Kományablaknál Icuka elfogadja-e majd a lyukas forgalmit is, azt a Kormányhivatal tudja megmondani. Vagy talán leginkább maga Icuka.
Az eladó az RDW honlapon való bejelentés után kinyomtat egy papírt, amit a kezünkbe nyom, a rendszámokkal együtt…
Rendszámozás
…aztán irány egy ideiglenes rendszámokat gyártó iroda, ilyen például a GWK Travelex, de van más is, körbe kell nézni. Itt először le kell adni a sárga holland rendszámot, és kapunk egy szép zöld papírt is, ez felel meg az otthoni törzskönyvnek. Ezért természetesen fizetni kell egy kisebb összeget, és tulajdonképpen ekkor kerül kivonásra a holland forgalomból a kocsi. Ha tréleren utazik haza az autó, akkor itt végeztünk is, irány haza. Ha lábon, akkor kell egy 10 napig érvényes biztosítás és az ideiglenes rendszám. Ez utóbbi – ne lepődjünk meg – fehér alapon fekete betűs.
Ezt követően pedig mehetünk hazafelé. Itthon minden a hazai forgalomba állítás rendszere szerint történik, amit már ezerszer leírt mindenki. Hihetetlen mennyiségű információt lehet találni róla a neten, mégis a legjobban talán akkor járunk, ha megbízunk valakit, aki elintézi helyettünk az egészet. Általában 30-40 ezerbe kerül, és annyit bőven megér, hogy nem a mi idegrendszerünkön zongoráznak az NKH-nál és a Kormányablaknál.