Attól, hogy nem jár a motor, még miért nem menetkész az autó? Történet a hölgyről, aki nem akar arcot veszteni, a munkafelvevőről aki nem akarja az ép eszét veszteni, és a HIBAÜZENETről.
A sorozat epizódokat dolgoz fel egy nagy márka nagy márkaszervizében dolgozó elképzelt munkafelvevő elképzelt mindennapjaiból. A valósággal való bármilyen egyezés természetesen csak és kizárólag a véletlen műve lehet.
Sosem felejtem el, egyszer, egy napsütéses délelőtt egy hölgy érkezett a nagy márka nagy márkaszervizének nagy munkafelvevő pultjához, amelynek másik oldalán álltam.
– Az autóm azt írja ki, hogy „Nem menetkész”. – közölte felháborodottan, és érezhető volt rajta, hogy ő nem ilyen lovat akart.
Igen, volt az a fajta ügyfél, aki vásárolt egy új autót, és miután átvette, minden apró kis baromsággal bejött a szervizbe, mert rájött, hogy ő nem is ilyet akart. A céges kocsiknál ez még valamennyire érthető is volt, hiszen abban lehetett bízni, hogy ha a főnök látja, hogy állandóan szervizbe kell járni az új verdával, akkor ott valami nem kerek, és előbb-utóbb csak kap egy másikat, ezt a „hulladékot” meg majd elhasználgatja az az új manager-asszisztens kislány, neki jó lesz. De a magánszemély vásárlóknál sehogy nem értettem a „marketing-koncepciót”, hiszen abban nyilván nem bízhattak, hogy a nemlétező hibák miatt a kereskedés majd egyszercsak megszánja őket, és visszaveszi a kocsit, az eredeti árán…
Mindegy is, a lényeg, hogy kimegyek, és megtekintem a jószágot, ami egy sima, egyszerű benzines alapmodell. Beülök, a kijelző – jó szokásához hűen – kiírja, hogy indításhoz nyomjam le a fékpedált, így is teszek, a motor engedelmesen beindul, az emlegetett hibaüzenetnek pedig se híre, se hamva. Kérdezem a hölgyet, hogy ugyan mikor is olvasta ezt a rettentő szöveget.
– Nem ilyenkor, hanem akkor, amikor úgy nyomja a gombot, hogy nem nyomja le a féket.
Motor leáll, féket elenged, gombot nyom (nyilván ilyenkor a motor nem indul be, csak gyújtást adunk a kocsira) és lőn, tényleg megjelenik az a bizonyos „Az autó nem menetkész” felirat.
– De, nem megy a motor, ezért írja ki. – próbálom értetlenségemet palástolva megmagyarázni a dolgot, de látom, hogy nem megy át a messzidzs, úgyhogy újra próbálom: – Azért írja ki, hogy nem menetkész, mert ilyenkor nem indul be a motor, így logikus, hogy járó motor nélkül nem menetkész a kocsi.
A hölgynek ekkor leesik, hogy igazam lehet, és egyébiránt simán el tudom képzelni, hogy az eltelt 130 kilométer alatt (ennyi volt összesen a kilométerórában) pont ma reggel fordult elő először, hogy fék nélkül nyomta meg a start gombot, így első alkalommal szembesült ezzel az üzenettel. De a büszkeség nem sérülhet, így az utolsó mentsvárába menekül:
– De ezt eddig nem írta ki!
– De ez teljesen normális, hiszen látja, ha elindítom a motort – közben beindítom a kocsit – akkor az üzenet eltűnik.
– Nem, ez valami hiba, ez eddig nem fordult elő! – ragaszkodik egyre erőteljesebben az álláspontjához, nyilván az arcvesztés kockázata egyre erősebb. Én ilyen esetekben mindig azzal nyugtattam magam, hogy attól, hogy segghülye az autókhoz, még lehet, hogy remekül elvégez egy vakbélműtétet és/vagy isteni töltöttkáposztát csinál. Vagy bármit, esetleg akármit. De ezzel egyidőben gonosz terv is formálódik bennem, én ezt a nőt most belekergetem az arcvesztésbe, és ha nekem nem is, de legalább magának ismerje el, hogy most hülye volt.
– Akkor mit szólna esetleg ahhoz, hogy átszaladunk ide a szalonba, és megnézünk egy ugyanilyen típusú nullkilométeres autót, hogy az vajon kiírja-e ugyanezt? – a hölgy belemegy, bár máig sem tudom, hogy azért, mert már maga is kezdi elhinni a saját kreált sztoriját, vagy mert jól esik neki, hogy foglalkozik vele valaki. Szerencsére a szalon másik épületben volt, így az odavezető 1-2 percnyi séta alatt van alkalmunk kicsit beszélgetni. A rövid és teljesen indifferens eszmecserének köszönhetően el tudom engedni magamban azt a kényszert, hogy a lehető legudvariasabb modorban ugyan, de mégis egy olyan helyzetbe hozzam, amiből csak úgy jöhet ki, hogy belátja: most hülye volt.
A szalonban a nullkilométeres kocsi is természetesen ugyanezt az üzenetet írja ki, én pedig megvigasztalom, hogy valószínűleg azért nem tűnt fel neki eddig, mert ezt csak egy viszonylag új szoftverfrissítés óta csinálja ez a típus. Nincs kétségem afelől, hogy fogalma se lesz arról, hogy a Teslán kívül jelenleg nincs olyan márka, amely képes az OTA frissítésre, sőt egy nagyobb összeggel fogadnék rá, hogy azt sem tudja mi az az OTA frissítés.
Azért a kocsihoz visszatérve kibök még valamit:
– Nem szólnak a hátsó hangszórók sem.
Ez viszont már tényleg furcsa, úgyhogy megnézem a felszereltségi listát. Azt találom, hogy 2020-ban még lehet olyan prémium márkájú kompakt autót venni, amibe gyárilag nem szerelnek a hátsó ajtóba hangszórót. Ő ettől elkeseredik, én pedig egyre inkább megértem, hogy miért nem ilyen lovat akart. Mert ilyet én se akarnék.
(A cikk címlapképe csupán illusztráció)
